Kirándult a Fodros felső tagozata.

Kirándult a Fodros felső tagozata.

Noel idén jött a Fodrosba….

Alább az ő beszámolója olvasható élete első fodrosos osztálykirándulásáról.

Osztálykirándulás, avagy mátrai kalandok kalandparkkal

Új tanulóként nekem érdekes volt, hogy év elején mentünk hatodik osztályban kirándulni. A régi iskolámban csak május-júniusban volt ilyen, így hát érthető volt, hogy nagyon vártam ezt a programot.

A Puskás Ferenc Standion buszpályaudvaráról indultunk, és célállomásunkhoz egészen hamar odaértünk. A busz nem pont a szállásunk előtt tett le minket, egy tízperces, erdőn át vezető séta előzte meg a szobák elfoglalását. Kényelmes, ötfős szobákban helyeztek el minket, az én szobatársaim: Máté, Áron, Egon és Artin voltak.

A programokat az osztályfőnökünk, Kati néni igyekezett úgy összeállítani, hogy azok között mindenki találjon magának érdekeset és szórakoztatót. Nekem a bobozás volt a kedvencem, igaz, ehhez az kellett, hogy egyáltalán ne fékezzünk, csak nyomtuk a gázt és élveztük a sebességet. Szerencsére, vigyáztak ránk, nem történt baleset.

A következő érdekesség a függőhíd volt, itt kiderült, hogy ki bátor az osztályból és kinek van tériszonya. Sokan átmentünk rajta.

Jó móka volt a furabiciklizés is. Ezekről a közlekedésre csak nagy jóindulattal alkalmas járművekről azt kell tudni, hogy van, amelyiket hátrafelé kell tekerni, mégis előre megy. A másik azzal nehezíti az irányítását, hogy ha jobbra fordítom a kormányt, akkor balra megy, ha pedig balra fordítom, akkor fordítva.

A harmadik furabicikli tényleg egészen furán ment, mert nem szabályosan gurult, hanem menet közben fel-le „hullámzott”. Sőt, kipróbáltam egy igazi velocipedét (elöl óriási, hátul pici kerékkel ellátott kerékpár) is. Sajnáltam, hogy ezeket a bicajokat nem láthatta a tesóm.

Az elvarázsolt kétkerekűek után a kalandpark következett, ahol osztálytársaimmal én is lecsúsztam a kötélről, hősiesen viselve az akció utáni égő tenyeremet.

A nem mindennapi közlekedési eszközökkel való megismerkedésünk persze nem korlátozódott csak a fura biciklikre, mert a következő állomás a hajtányozás volt. Kiderült, hogy ezt a sínen, kézi erővel mozgatható kocsit nem is olyan egyszerű irányítani, mert én például kisiklottam, amin jót nevettek a barátaim.

Persze, az osztálykirándulás azért is jó dolog, mert akkor az otthoni lefekvési időponthoz képest jóval később kell ágyba kerülnünk. Nekem például éjfélkor sikerült, előtte zenét hallgattunk. Reggel viszont még jó lett volna kicsit tovább aludni, de az osztály szebbik fele felkeltett bennünket.

Végül, ha már Magyarország legmagasabb hegyén jártunk, a kilátót sem hagyhattuk ki. Felmásztunk egészen a tetejére, ilyen magasan még nem is voltam. Voltak is olyan osztálytársaim, akiket alaposan megijesztett ez a magasság.

Kétnapos, igazi „bulis” kirándulás volt ez a javából. Elfáradtunk, de jó emlékeket gyűjtöttünk be. Szívesen maradtunk volna még, de minden jó véget ér egyszer. Nem baj, már csak nyolc hónap és májusban a 6. a. megint „megszállja” az ország egyik részét osztálykirándulás címén.

Bakos Noel 6.a